8. Ki vagy Te? – Légy önmagad!

Kezdő ima: https://kattima.hu/hu/app/pray/a-nap-szentje-szent-cecilia-6096

Igazi éned

Cervantes, a nagy spanyol író bölcs tanácsa: „Ne azt szeresd, aki vagy, hanem azt, akivé lehetsz!”

Mindenkinek van egy igazi belső lénye, amely szeretne kifejeződni, megnyilvánulni. „Igazi énünk” – titokzatos kifejezés, melynek jelentését még nem ismerjük igazán.

A házastársak összetartoznak ugyan, férj és feleség mégis két külön egyéniség. Fontossági sorrendben első az egyén, a házasság csak utána következik. Emberi vonásainkat tekintve többé-kevésbé hasonlóak va­gyunk a többi emberhez, egyéniségünk viszont teljesen egyedi, minden­kiétől különböző. Ne utánozz hát senkit! Légy önmagad: tartsd tiszteletben lehetőségeidet, képességeidet! Az emberi kapcsolatokat éppen a különböző egyéniségek teszik színe­sebbé, gazdagabbá.

Kortársaink közül sokan nem elégszenek meg a hétköznapi élettel. Új dimenziókat keresnek: igazi, egyedi énjüket akarják megvalósítani. Gyakran másokban keresik, amit egyedül saját magukban találhatnak meg. Ám aki sokat ad mások szeretetére, véleményére, ítéletére, sohasem találja meg igazán önmagát. Értékeid ugyanis lényed legmélyéről fakad­nak. Nem onnan, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem onnan, hogy helyes, egészséges önbecsüléssel ismered saját értékedet.

Mindenekelőtt azt kell tehát felismerned, hogy lényed legmélyén valamiféle belső szeretetenergiát hordozol, amit felszabadíthatsz. Ha rá­jössz, hogy bármily bizonytalanul is, de a magad lábán kell megállnod, megtalálod a belső békét. A béke abból fakad, hogy tudatosítod: személy vagy.

Minél inkább tettekre váltod képességeidet és megvalósítod a ben­ned rejlő lehetőségeket, annál inkább leszel igazán önmagad.

Személy vagy

Mit jelent az, hogy személy vagy?

Tudományos meghatározás szerint a személy mindenki mástól külön­böző, emberi öntudattal rendelkező, magas szintű tevékenységre képes lény. Valaki vagy. Nem pusztán test és tudat. Személy vagy, méghozzá egyedi személyiség, aki nem szorul rá, hogy bárki mást utánozzon.

A Bibliában (Ter 1. és 2. fej.) azt olvassuk, hogy azért vagyunk személyek, mert „Isten saját képére és hasonlatosságára terem­tett” minket. Isten pedig Valaki. Ő „a Személy”. Amikor Mózes Isten nevét kérdezte, ő így válaszolt: „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14).

Valamennyien Istennek egészen egyedi teremtményei vagyunk. Méltóságunk és önazonosságunk Istenben gyökerezik. Legfőbb felada­tunk tehát, hogy azzá a csodálatos személlyé formálódjunk, akinek Is­ten elgondolt. Az ember személyisége eleinte kiforratlan, de rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek az érett személy kialakulásához szükségesek. Annál az útnál azonban, amely igazi önmagunkhoz vezet, nincs fájdalmasabb.

Milyen furcsa, hogy a tartalmas, boldog élet lehetősége mindenki számára adott, mégis oly keveseknél bontakozik ki igazán! Ennek szá­mos oka van, s ezek közül első a félelem.

Mindenkiben sok félelem él, mégpedig nagyon mélyen. A félelem sokféleképpen nyilvánulhat meg. Például nem merünk megváltozni. Régi énünk levetése bonyolult folyamat, amihez nemegyszer komoly erőfeszí­tésre és kitartásra van szükség. Van, aki nem mer őszinte lenni önmagá­hoz; más a szabadságtól vagy a felelősségtől fél – vagyis retteg attól, hogy önálló személy legyen.

Légy őszinte önmagadhoz

Hogyan lehetsz úrrá félelmeiden? Hogyan fejlődhetsz azzá az egyedi személyiséggé, aki lenni szeretnél és aki lehetsz? A válasz egyszerű, de korántsem könnyű: légy őszinte önmagadhoz!

Hogyan?

• Úgy, hogy figyelsz lelkiismereted szavára, és hűségesen követed.
• Úgy, hogy megnyitod a szíved és a gondolkodásod: így megérinthet az igazság.
• Úgy, hogy pozitívan gondolkodsz, és mindenben a jót keresed.
• Úgy, hogy sohasem hazudsz, mindig igazat mondasz.
• Úgy, hogy naponta időt szakítasz arra, hogy figyelmesen átgon­dold, mi zajlik benned; észreveszed és elfogadod magadban a jót és a rosszat.
• Úgy, hogy igyekszel egyre jobban megismerni belső világodat, hogy megértsd, elfogadd és megszeresd igazi önmagadat.
• Úgy, hogy nem másokat okolsz a saját hibáid miatt.
• Úgy, hogy legalább annyit és legalább olyan hatékonyan foglalko­zol magaddal, mint másokkal. Minél jobban odafigyelsz magadra, annál ritkábban leszel csalódott és dühös, viszont annál igazabban tudod szemlélni önmagadat s így házastársadat is.

Ha minden férj és feleség őszintébb lenne önmagához, minden há­zasság boldogabb lenne. Mindenki igazabb képet alkotna önmagáról és a családjáról.

Vallomások

Gábor: Az év elején egy magas szintű testület tagjává neveztek ki. Ve­gyes érzésekkel fogadtam. Megtiszteltetésnek éreztem, fel voltam dobva, de féltem is, hogy mivel fog járni ez a munka.

Mint kiderült, egy csomó nehézséggel. A többiek mind erőszako­sak, nagyszájúak voltak. Mindenről megvolt a határozott véleményük, és egyből lehengerelték az embert. Én visszahúzódóbb típus vagyok, nem is igen jutottam szóhoz. Egyébként nemegyszer vezettem már cso­portbeszélgetést, és azt hiszem, nem is rosszul. Tudom úgy irányítani a beszélgetést, hogy a témánál maradjunk, és logikus következtetésekre jussunk. De ebben a társaságban nem tudtam – vagy nem akartam – vál­lalkozni rá. Nem is mertem volna. Minek? Úgyis mind okosabb, mint én.

Szerencsére rájöttem, hogy a munkámnál fontosabb az, hogy önma­gam legyek. Az irodából kilépve mindent ott tudtam hagyni. Tudtam, hogy szükségem van a nyugodt otthoni légkörre, a feltöltődésre Jutka mellett. Az íróasztalnál ebédeltem, de utána kikapcsolódásként mindig elmentem egy kicsit sétálni. Ma már világosan látom, hogy a magam csendes módján többet tettem hozzá a testületi munkához, mint gon­doltam. Az idő engem igazolt. Jó, hogy kitartottam, és megmaradtam olyannak, amilyen vagyok. Ha én is ringbe szállok, az csak a közös mun­ka rovására ment volna.

Judit: Hiszem, hogy mint feleség, a Jóisten kegyelméből családias lég­kört tudok teremteni – de csak akkor, ha magammal is törődöm. Akinek ilyen fontos feladata van, nem hanyagolhatja el magát. Igyekszem tuda­tosítani, mire van szükségem. Gyakran emlékeztetem magam, hogy az élet nemcsak munkából áll.

Nehezebb időszakokban nem tudok magammal foglalkozni. Ennek mindig Gábor issza meg a levét: többször előfordult, hogy jól beolvastam neki, és őt hibáztattam, hogy olyan feszült és ideges vagyok.

A szüleim mindig azt mondogatták, hogy aki magának kedvez, önző. Én viszont rájöttem, hogy sokkal többet tudok adni, ha kipihe­nem magam. Mikor Gáboréknál a munkahelyen nagy a hajtás, külö­nösen ügyelek rá, hogy napközben pihenjek. Így amikor hazajön, teljesen az övé tudok lenni. Finom vacsorával várom. Ilyenkor mindent félrete­szek: ő a legfontosabb. Azért engedek magamnak egy kis lazítást, hogy este teljesen oda tudjak figyelni rá. Hiszen leginkább arra van szüksége, hogy kipihent, jókedvű feleség várja otthon.

Melinda: Csak akkor tudom igazán szeretni a férjemet és növelni az ön­becsülését, ha önmagamat szeretem. Ez volt a legkeményebb felismerés ezen a héten. Korábban is hallottam már, de most lett igazán életszerű.

Kérdések

• Ki vagyok én? Hogyan jellemezném magamat röviden?
• Örülök, hogy ilyen vagyok, vagy szeretnék másmilyen lenni? Mi­lyen szeretnék lenni?
• Mi gátol leginkább abban, hogy önmagam legyek? (belső és kül­ső tényezők)
• Hogyan tudnám leküzdeni e nehézségeket? (konkrétan)
• Őszinte vagyok önmagamhoz? Mi utal rá, hogy igen/nem?
• Törődöm magammal? Ha nem, hogyan lehetne ezt komolyabban venni?
• Naponta szánok időt arra, hogy átgondoljam, mi megy végbe ben­nem? Ha nem, meg fogom kísérelni? Hogyan?

 

Házi feladat: A következő hónapban biztosítsunk egymás számára lehetőséget egyéni feltöltődésre! Pl. elcsendesedés, kirándulás, találkozás barátokkal, alvás, stb.

 

Záróima: http://zenesfohaszok.blogspot.com/2015/11/ima-szent-cecilia-kozbenjarasaert-urunk.html