9. Önismeret

Kezdő ima: http://lampagyujtogato.hu/2016/12/gyokossy-endre-karacsonyi-ima/

Néha fájlaljuk, hogy mások nem értenek meg. Ez talán igaz is, de még nagyobb igazság – s az előbbinél sokkal fontosabb felismerés –, hogy mi magunk sem értjük magunkat. Ez az egyik legfőbb oka az éle­tünkben tapasztalt ürességnek, elégedetlenségnek, levertségnek. Hogy igazán megértsük magunkat, lényünk legfinomabb rezdüléseire is figyel­nünk kell.

Évszázadok óta szól a figyelmeztetés minden férfinak és nőnek: „Ismerd meg önmagad!”. Önmagad, vagyis lényed legmélyét. Nagyon fontos, hogy életünk lényegét lássuk meg benne.

De az is nagyon fontos, hogy minden ember egészen egyedi. Az egész földkerekségen nincs még egy olyan ember, mint te. Senki sem tud úgy mosolyogni, mint te. Senkinek sincs ugyanolyan szeme, orra, haja, keze, hangja, mint neked. Nincs, aki pontosan ugyanúgy látná a világot, mint te. Az idők végezetéig nem születik még egy ember, akinek a tiéd­hez hasonló lenne a tekintete, a hanghordozása, az észjárása, a viselkedé­se. Utánozhatatlanul egyedi vagy.

Lássuk hát: milyen is vagy?

Önmagad megértése

Ha szeretnéd tisztán látni és érteni önmagadat, érdemes megismerned lényed három alapvető dimenzióját: vérmérsékletedet, jellemedet és egyéniségedet.

Vérmérséklet

Fizikai adottságokból fakadó beállítottság, amely nagyban befolyá­solja az ember érzéseit, érzelmeit, gondolkodását, tetteit. E természetes folyamat a pszichológusok szerint az egyéni alkatnak megfelelő vérmér­sékleti típusokat alakít ki. Négyféle vérmérsékletet különböztetnek meg; az emberek zöme két vagy több típus keveréke.

• szangvinikus – élénk, tevékeny
• melankolikus – érzékeny, érzelmi hullámzásra hajlamos
• flegmatikus – hűvös, közömbös, állhatatlan
• kolerikus – ingerlékeny, heves

Jellem

Jellegzetesen egyéni vonásaid, alapvető tulajdonságaid összessége, amit részben a családi háttér, részben az iskolai nevelés alakít ki. Ez kü­lönböztet meg másoktól.

Egyéniség

Egyéniséged az, akinek önmagadat látod, illetve amilyennek a kör­nyezeted ismer.

Álarcok

Ha szeretnéd megismerni magad, fontos, hogy egészen tisztán lásd belső világodat. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha felismered és meg tu­dod fogalmazni, milyen álarcokat viselsz.

Miféle álarcokról van szó? Álarcnak nevezzük:

• azokat a gondolatokat, érzéseket, viselkedésformákat, célokat és elhatározásokat, amelyekkel eltakarod igazi önmagadat;
• mindazt, amit azért teszel, hogy elkerüld a félelmet: a rettegést, hogy elutasítanak, vagy nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy; hogy ellened fordulnak, vagy kinevetnek; hogy gyengének tűnsz, vagy kiderül, hogy nem vagy egészen tökéletes; hogy nem felelsz meg mások elvárásainak;
• mindazt, amit azért teszel, hogy ne olyannak lássanak, amilyen vagy, hanem amilyen lenni szeretnél;
• mindazt, ami elrejti igazi lényedet, akivé lenni igyekszel, és akit másokkal is szívesen közölnél. Álarcnak nevezünk minden önma­gadról alkotott képet, akár gondosan őrzöd, akár megjátszod.

Sokkal könnyebb álarcot ölteni, mint kertelés nélkül beismerni, amit érzel, gondolsz vagy cselekszel. Ám ha őszintén szembenézel érzéseid­del, érzelmeiddel, gondolataiddal és cselekedeteiddel, békesség és meg­nyugvás tölt el. Ha pedig mindezt meg is tudod beszélni valakivel, az valóban felszabadító érzés.

Az álarcot viselő ember olyan, mint egy tojás: nem történik vele semmi, csak úgy van. Amikor lekerül az álarc, ugyanaz történik, mint amikor a kiskacsa kibújik a tojásból.

Sokat kell dolgoznod, míg megreped a kemény tojáshéj. Aztán szí­vós kitartással ütögetni, bontani, míg meg nem nyílik az út kifelé. Bármi­lyen küzdelmes is, a héjat át kell törnöd ahhoz, hogy egészen önmagaddá lehess: azzá, akivé lenned kell és akivé lenni szeretnél.

Mindannyian gyermekkorunk óta viselünk különféle álarcokat. Még­sem könnyű megtalálni őket, mert ahhoz, hogy kellő rálátással, mintegy kívülállóként szemléljük magunkat, ki kell lépnünk önmagunkból. Ez azt is jelenti, hogy elismered: nem vagy sem annyira magabiztos, sem olyan nyitott, mint szeretnéd. Hogy megismerd és megértsd önmagad, vizsgáld meg, milyen álarcokat hordasz, és keresd meg a mögöttük rejlő igazi énedet. Őszinteségeden múlik, megtalálod-e.

Befelé figyelés

Miért van az, hogy sok ember nem ismeri vagy félreismeri magát? Miért nem tudják, milyenek valójában? Miért szeretne a legtöbb ember másmilyen lenni, mint amilyen? – Elsősorban azért, mert nem figyelnek belső világukra és nem gondolkodnak el önmagukról.

Aki tud befelé figyelni, közvetlen kapcsolatban áll saját lényével: gondolataival, érzelmeivel, beállítottságával. Ismeri saját viselkedését, tudja, mire van szüksége, mire törekszik, mit tart fontosnak az életben. Aki mindezzel nincs tisztában, annak meg van kötve a keze. Nehezeb­ben jut helyes döntésre. Az ilyen ember egyre felszínesebb, elégedetle­nebb, boldogtalanabb.

Nem azon múlik a teljesítményed, hogy milyen vagy, hanem hogy milyennek tartod magad. Rendkívül fontos tehát – mind saját magad, mind pedig családi és egyéb kapcsolataid szempontjából –, hogy megta­nulj befelé figyelni.

Hogyan?

A következő öt szempontot javasolnám:

• idő: jelölj ki egy alkalmas időpontot, amikor „találkozhatsz” ma­gaddal;
• hely: keress egy csendes helyet, ahol zavartalanul egyedül lehetsz;
• figyelem: nagyon figyelj; az igazi kérdések és az igazi válaszok belülről, lelked mélyéről jönnek;
• őszinteség: légy őszinte magadhoz; figyelj nyitott szívvel; ne csapd be magad;
• jegyzetelés: írd le, amit bensődben hallasz, és feltárulnak mély­ségeid!

Csak bátran!

Az elmélyült befelé figyelés által tartod kezedben az életedet. Azt hozol ki belőle, amit akarsz. Szabad vagy: építhetsz vagy rombolhatsz. Választhatsz erő és gyengeség, siker és sikertelenség, boldogság és bol­dogtalanság között.

Minden azon múlik, felszabadítod-e a benned feszülő energiát.

Vallomások

Lajos: Visszafogottságom valójában álarc, a „jófiú” álarca. Ha nem mondok senkire semmi rosszat, remélhetőleg engem se fognak piszkál­ni. A kritikát nem bírom elviselni, mert érzékeny vagyok, és szeretnék mindenben tökéletes lenni. Általában megvárom, míg kiderül, mit vár tőlem a másik, és igyekszem azt megadni neki – hátha megszeret. Persze azzal, hogy nem önmagamat adom, mindenkit becsapok. Egyéniségem igazi szépségét elfedem mások elől, mások pedig – mivel szerepet ját­szom – nehezen tárják fel előttem igazi lényüket.

Katalin: Egyre világosabban látom, hogy a válaszokat saját magamban kell keresnem. Rájöttem például: folyton azt várom másoktól, hogy tö­rődjenek velem. Legtöbb bánatom az önsajnálatból fakad. Férjemtől is sokszor várok olyasmit, amit nekem kéne megtennem. De hogy ki va­gyok én valójában, megvallom, nem tudom. Kíváncsian és félve keresem önmagam.

Kérdések

• Melyik három szóval jellemezném magam? Csak három szót írj!
• Értem magamat? Írd le, mit szeretsz és mit nem szeretsz magadban!
• Milyen a vérmérsékletem? Lehet, hogy kettő vagy több is keveredik benned.
• Melyek a legjellemzőbb vonásaim? Gondolj egyéni jellegzetességeidre!
• Viselek „álarcot”? Milyet? Próbálj egyet körülírni!
• El szoktam gondolkozni belső dolgaimon? Miben nyilvánul meg, hogy tudatosan figyelek magamra? Miből látszik, ha nem?

Házi feladat: Egy beszélgetés keretében számoljak be a házastársamnak arról, hogy mit tudtam meg önmagamról a témafeldolgozás során!

Záróima: https://777blog.hu/2016/12/23/ima-karacsonyra/